Amikor a Káma-szútra új értelmet nyer

Októberben 24 órás kalandtúrára indult egy kisebb társaság. Sokadik megmutatkozása volt az outdoor tapasztalati tanulás és élménypedagógia hatékonyságának. Résztvevői beszámoló következik:

 

Amikor májusban megkértem a csapatot, hogy jelöljenek ki egy hétvégét, amikor ellophatom őket egy kalandos hétvégére, még senkinek nem volt semmi gyanús. Aztán eltelt pár hónap csendben, majd 2 héttel ezelőtt megkapták a szükséges felszerelések listáját és még annyi infót, hogy a kaland 24 óra+ az utazás lesz...... aztán pár sírva-nevetős, találgatós, puhatolózós nap után tegnap reggel bátran elindultak velem az ismeretlenbe......

még mindig nem tudták (legfeljebb sejthették) hová viszem őket, de az összes kétségük szertefoszlott, amikor az "eligazításkor" megkapták a hiányzó infókat.

Elindult a nagy kaland. Meseszép tájakon, gyönyörű időben indultunk útnak egy térképpel, a szükséges eszközökkel telepakolt hátizsákokkal a hátunkon, hogy a kijelölt pontokon kapott információkkal eljussunk a megfelelő helyre (a feladatokat leleményesen teljesítették, bár volt olyan, ahol a megoldást amolyan "rózsagyurisan" fogadtuk el ), ahol felépítve a bivak szállást, tüzet rakjunk, megfőzzük a világ legjobb paprikás krumpliját és a hálózsákokban álomra hajtsuk a fejünk......
Néhányan úgy gondolták, hogy a feltámadó szélben nagyon hideg a hálóhelyünk és a belső kiegészítő fűtés is kevésnek bizonyult, ezért a tűz mellett állandó tűzőrséget adva várják a reggelt.......a terepviszonyok nem épp hálózsákban alvásra voltak tervezve a tűz körül, így páran a Káma-szútra néhány pozícióját újraértelmezve próbáltak a kövek közé tekeredve, ráfekve, polifoamba, hálózsákba csavarva valamit aludni.......a szél, a lehűlt levegő kihívás elé állították őket, néha a hiszti határára sodorva egyeseket........legjobban az a kollégánk járt, aki katonai hálózsákjában egy egyiptomi szarkofágot megszégyenítő hatalmasságként aludta édes melegben álmát a mezőn (sajnos a fázós csajok nem fértek be mellé) felejthetetlen élmény, a természet lágy ölén, a szél által mozgatott szállóhelyen a Shrek zenéjére ébredni sötétben, mikor a vasárnap lenne az egyetlen nap, amikor még alhatnál is....( bár olyan is akadt, akit ez se hozott vissza az álmok birodalmából)...miután felharsant az "Ébresztő" vezényszó, kísérőink is feladták minden reményüket a maradék alvás lehetőségére......kávé, tea, szemhéj feltámasztás után lassan táborbontásra került a sor és szívünkben rengeteg új élménnyel, mosollyal elindultunk vissza a kiindulási pontra.

Mindenki átlépte valamelyest a komfort zónájának a határát, sok-sok csak fejben létező falat bontottunk le.

Nagyon büszke vagyok rájuk és örülök, hogy velük dolgozhatok! Olyanok vagyunk, mint egy család!!!!

Élményekkel tele indulunk újabb kalandok felé!!!

Köszönöm!