Amikor a Káma-szútra új értelmet nyer

Októberben 24 órás kalandtúrára indult egy kisebb társaság. Sokadik megmutatkozása volt az outdoor tapasztalati tanulás és élménypedagógia hatékonyságának. Résztvevői beszámoló következik:

 

Amikor májusban megkértem a csapatot, hogy jelöljenek ki egy hétvégét, amikor ellophatom őket egy kalandos hétvégére, még senkinek nem volt semmi gyanús. Aztán eltelt pár hónap csendben, majd 2 héttel ezelőtt megkapták a szükséges felszerelések listáját és még annyi infót, hogy a kaland 24 óra+ az utazás lesz...... aztán pár sírva-nevetős, találgatós, puhatolózós nap után tegnap reggel bátran elindultak velem az ismeretlenbe......

még mindig nem tudták (legfeljebb sejthették) hová viszem őket, de az összes kétségük szertefoszlott, amikor az "eligazításkor" megkapták a hiányzó infókat.

Elindult a nagy kaland. Meseszép tájakon, gyönyörű időben indultunk útnak egy térképpel, a szükséges eszközökkel telepakolt hátizsákokkal a hátunkon, hogy a kijelölt pontokon kapott információkkal eljussunk a megfelelő helyre (a feladatokat leleményesen teljesítették, bár volt olyan, ahol a megoldást amolyan "rózsagyurisan" fogadtuk el ), ahol felépítve a bivak szállást, tüzet rakjunk, megfőzzük a világ legjobb paprikás krumpliját és a hálózsákokban álomra hajtsuk a fejünk......
Néhányan úgy gondolták, hogy a feltámadó szélben nagyon hideg a hálóhelyünk és a belső kiegészítő fűtés is kevésnek bizonyult, ezért a tűz mellett állandó tűzőrséget adva várják a reggelt.......a terepviszonyok nem épp hálózsákban alvásra voltak tervezve a tűz körül, így páran a Káma-szútra néhány pozícióját újraértelmezve próbáltak a kövek közé tekeredve, ráfekve, polifoamba, hálózsákba csavarva valamit aludni.......a szél, a lehűlt levegő kihívás elé állították őket, néha a hiszti határára sodorva egyeseket........legjobban az a kollégánk járt, aki katonai hálózsákjában egy egyiptomi szarkofágot megszégyenítő hatalmasságként aludta édes melegben álmát a mezőn (sajnos a fázós csajok nem fértek be mellé) felejthetetlen élmény, a természet lágy ölén, a szél által mozgatott szállóhelyen a Shrek zenéjére ébredni sötétben, mikor a vasárnap lenne az egyetlen nap, amikor még alhatnál is....( bár olyan is akadt, akit ez se hozott vissza az álmok birodalmából)...miután felharsant az "Ébresztő" vezényszó, kísérőink is feladták minden reményüket a maradék alvás lehetőségére......kávé, tea, szemhéj feltámasztás után lassan táborbontásra került a sor és szívünkben rengeteg új élménnyel, mosollyal elindultunk vissza a kiindulási pontra.

Mindenki átlépte valamelyest a komfort zónájának a határát, sok-sok csak fejben létező falat bontottunk le.

Nagyon büszke vagyok rájuk és örülök, hogy velük dolgozhatok! Olyanok vagyunk, mint egy család!!!!

Élményekkel tele indulunk újabb kalandok felé!!!

Köszönöm!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések